Szóval amikor az ember lánya rákattan valamire, arról nehéz lecuppanni. Így voltam én most a fánkkal. Így farsangi szezon idején ugye egyre-másra jelennek meg a fánkok a neten. Nem volt nap, hogy bele ne akadjak különböző receptekbe. Hát csoda, hogy rágerjedtem? Nem gyengén!
Közöltem én ezt Nővéremmel és mivel a hétvégét náluk töltöttem, azt is kijelentettem, hogy fánkot fogunk sütni. Ki is válogattunk párat a netről! Ő is, én is! Aztán ezt meg is osztottuk egymással. Végeredmény: tátott szájjal hasaltam a monitor előtt és nyál csorgatva kattintottam egyik receptről a másikra, aztán vissza, majd újból elölről kezdve. Egyszerűen nem tudtam melyik legyen. Az egyik jól nézett ki! A másik különleges! A harmadik nevetségesen egyszerű! És volt, amelyiknél egyfeszt csak azt hajtogattam, ezt muszáj megcsinálni!!! Ennek fényében próbálj kiválasztani egyet! Na neeem! kiválasztottam hármat. Bizony! És mind meg is csináltuk. Bekeményítettünk mint egy fehér inggallér.
Íme 3+1 fánk recept, amit egy hétvége alatt termeltünk. Bármelyik, bárhol megállja a helyét!
1. Karamellával töltött fánk - mert más mint a többi
Az eredeti recept
Limarától származik, aki sütőtökpürét is kevert a tésztába. Nos, izgalmas lett volna ez a változat, de sajnos a sütőtök igen hálátlan szerepet tölt be a gasztronómiában. Sokan nem szeretik, pedig annyira sokoldalú. Mert mondjatok egy olyan zöldséget, ami főételként, édességként, levesként és köretként is megállja a helyét. De nálunk is megvétózta sógor bátyám, így az alábbi változatot készítettük el:
Hozzávalók a fánk tésztájához:
1 dl langyos tej
30 g friss élesztő
600 g liszt
1 mk só
50 g cukor
1 tk. fahéj
1 egész tojás
1 tojás sárgája
2 ek. tejföl
1 narancs lereszelt héja
1 dl narancslé frissen facsarva
70 g olvasztott vaj
A langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk az elmorzsolt élesztőt. Közben a lisztet egy tálba szitáljuk, hozzá keverjük a sót, a fahéjat és a cukrot. Egy mélyedést alakítunk ki a közepében, ebbe tesszük a többi hozzávalót, majd pedig a felfuttatott élesztőt. Az egészet összegyúrjuk és egy rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Ha nagyon lágynak ítéljük rakjunk hozzá lisztet. (Limara külön adta hozzá az olvasztott vajat. Nem tudom ennek van-e valami jelentősége, szerintem egyszerűbb, ha a többi hozzávalóval együtt adjuk hozzá. Szerintem egy összeállt tésztába utólag zsiradékot gyúrni elég macerás, én azt tapasztaltam, hogy nehezebben veszi fel.)
Akkor jó ha a tésztánk szép fényes, sima a felülete és rugalmas az állaga. Ekkor takarjuk le és lehetőleg meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni. Kb egy óráig nem is kell macerálni!
Karamell töltelék:
1 csésze cukor (kb. 250 g) lehet barna is
80 g vaj
1 dl langyos tejszín
csipet só
(az eredeti receptben sós karamellként készült, de én most egy nagy sóhajtással lemondtam erről a verzióról, viszont így is érdemes egy csipetet bele tenni, csak hogy kiemelje az ízét)
Mély lábasban, lassú tűzön kezdjük el melegíteni a cukrot. Ha felolvadt, adjuk hozzá a vajat, keverjük simára, majd óvatosan öntsük bele a tejszínt és forraljuk, amíg újra sima nem lesz. Mehet bele a csipet só és tegyük hűvösre.
Mindeközben valószínűleg megkelt már a tésztánk, úgyhogy kb. 40 grammos darabokat szaggatunk és gombócokat formálunk belőle. Szerintem ennél nagyobb nem szükséges, mert így is elég méretesek lesznek. Enyhén lisztezett felületen, letakarva hagyjuk még pihenni a gömböcöket kb 30 percig.
Nálunk így sorakoztak:
Hempergető cukor:1/2 csésze barna cukor (kb. 120 g)
1 mk. fahéj
A cukrot kicsit megdaráljuk, nem kell porcukor állagúra, - kivételesen nem olyan nagy baj, ha kicsit ropog a fogunk alatt - majd elkeverjük benne a fahéjat.
Jöhet végre a sütés!
Egy lábasban hevítsünk fel kb. 4 ujjnyi magasságban olajat. Mi most kókuszolajat használtunk, de ennek több oka is volt. Bár lényegesebben drágább, mint az étolaj, nekünk minden pénzt megért, hogy nem terjengett átható olajszag az egész lakásban, emellett magunkon sem éreztük, hogy leöntöttek volna egy üveg olajjal. Sokkal egészségesebb, ami 2 gyerkő mellett nem elhanyagolható tény. És ami még nagyszerű benne, hogy a kókusz olaj tulajdonságánál fogva nem tud megégni, így többször is felhasználható, ami egész hétvégére kiterjedő fánkos programunkat tekintve nem volt mellékes. Mivel mindhárom esetben ugyanazt az olajat tudtuk használni, annyira már nem is drága, ugye?
Szóval közepesen forró olajban (én belecsippentek egy picike tésztát és ha rögtön körbe sistergik a buborékok, már jó) kezdjük el kisütni a labdákat, egyszerre csak annyit, hogy kényelmesen tudjanak egymás mellett mozogni. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, nem kell tömegközlekedési káoszt teremtenünk a lábasban. Amúgy sem kell sokat várni, egész gyorsan kezd színt kapni, úgyhogy azért figyeljünk oda, most nem négercsókok gyártása a cél. Amikor aranybarna, szedhetjük is ki egy szűrőlapáttal papírtörlőre, hogy a felesleges olajat leitassuk. Ezután jön a hempergetés a cukorban.
Amikor langyosra hűltek a fánkjaink, jöhet a töltés. Az időközben besűrűsödött karamell krémet csővel ellátott habzsákba töltjük. A legjobb erre a célra egy fánktöltő csővég, de egy szűkebb sima, vagy akár csillagcső is megteszi, ha csak az van kéznél. A lényeg, hogy ne ejtsünk rajta túl nagy lyukat. Merthogy fogjuk a zsákunkat és finoman, de bátran beledöfünk vele a fánkba és kielégült arccal beleeresztünk egy "kisebb mennyiségű" karamellt. Kicsit perverzül hangzik, de hát mi a sütés, ha nem egyfajta kielégülés, ha úgy tetszik visszafogott perverzió?! Szóval érezzük, ahogy a fánkunk megtöltődik az édes töltelékkel.
Ezután már csak egy dolgunk van: üljünk az asztalhoz egy tál egymásra halmozott, sűrű karamellel megtöltött fánktoronnyal és toljuk be az arcunkba. Garantált cuppogás, hangos sóhajtozás és halk nyögdécselés kíséri.
2. Churros - mert végtelenül egyszerű
És ez így van, ahogy mondom. Pláne ha Gordon Ramsay receptjét csináljuk. Mert aki kicsit is ismeri a fickót, tudja, hogy ő nemigen szokta túlcifrázni a dolgot. de talán nézzétek meg magatok!
Ezen a videón mindenki a saját szemével láthatja, miről beszélek.
Na? Ugye megmondtam! És ami a vicc, hogy egész egyszerűen csak összeforgatja a száraz hozzávalót a felforrósított folyadék és zsiradék keverékével. A szó szoros értelmében nem is égetett tészta, nem főzögeti holmi lábasba és még csak tojásokkal sem macerál, mivelhogy tojás sincs benne!!!!!! Világjó!!!!!
Íme a recept, egy nagyobb társaság esetén bátran mehet ennek a duplája, kettőnknek ez is elég volt:
Hozzávalók a Churros-hoz:
250 g liszt
nagy csipet só
50 g vaj
200 ml víz
Egy tálban keverjük össze a lisztet a sóval. Egy lábasban forraljuk össze a vizet és a vajat. Keverjük hozzá a liszthez a folyadékot, célszerű robotgépet használni. Hajlamos sótlan lenni, ezért ha kell még most megsózhatjuk. Töltsük csillagcsöves habzsákba és hagyjuk pihenni. Addig felforrósítjuk az olajat a fentiekben leírtak szerint. Említettem már, hogy ugyanazt az olajat használtuk, mint a töltött fánknál? :)
Ha elértük a kellő hőmérsékletet, egyszerűen csak nyomjunk tetszőleges, de legalább 5-6 cm hosszúságú hurkákat az olajba, úgy hogy a végét ollóval vágjuk le a csőről. Kis izommunka kell, mert masszív a tészta, minél kisebb a cső átmérője annál nehezebb kinyomni, de na adjuk fel. Nem árt egy kis erősítés! Ha aranybarnára sültek, szűrőlapáttal vegyük ki papírtörlőre és ha akarjuk beleforgathatjuk az előzőekben említett fahéjas cukorba, de akár így csupaszon is mártogathatjuk. Részünkről ez utóbbit választottuk, annál is inkább, mert az előző fánkból visszamaradt karamellszószba tunkoltuk, így egyáltalán nem hiányzott a plusz cukorréteg róla. Fanatikusak vagyunk, de azért van ami már nekünk is sok(k).
Bármilyen szósszal, chutney-val, vagy akár házi lekvárral über király! Elkészíthetjük hozzá a videóban látott csoki szószt is, ami tulajdonképpen 1 vaníliarúd kikapart magjaival, 2 rúd fahéjjal, 1 narancs héjával és 1/4 chili paprikával összeforralt, majd átszűrt 300 ml forró tejszín és 150 g étcsokoládé selymesen simává kevert elegye.
De.... dönthetünk egy fantasztikus eper chutney mellett is, amely fanyar gyümölcs ízével méltó módon kompenzálja a cuppogósan édes karamellt. Mi ezt készítettük, kútfőből, éppen azt rakva bele ,ami eszünkbe jutott.
Eper chutney:
500 g fagyasztott eper
1 narancs leve és reszelt héja
porcukor
balzsamecet (bizony!!!!)
Az epret lábasban hagytam kiengedni, még csak le sem szűrtem. Kiengedett levével együtt tettem fel lassú tűzre, így vizet sem öntöttem már hozzá. Hagytam így csendesen bugyogni, míg az eprek kellőképpen megpuhultak és az eper édességétől függően szórtam hozzá egy kis porcukrot. Nem turmixoltam, fakanállal nyomkodtam össze a gyümölcsöt, hogy azért darabos maradjon. Addig főztem, amíg lekvár szerűen besűrűsödött. Időközben a Nővéremnek eszébe jutott kiszólni a szobából, hogy tegyek hozzá egy kis narancs levet és héjat. Tettem bele! Úgy ízlés szerint. Aztán tettem bele egy kis balzsamecetet is. Szintén ízlés szerint! Higgyétek el, nem kell bele sok, de karakteressé teszi az ízét. És aki nem tudja elképzelni a balzsamecetet a gyümölccsel, hát annak elárulom, hogy létezik pl. málna ízű balzsamecet is, amit salátákhoz előszeretettel használnak. Úgyhogy nem kell viszolyogni tőle.
Tudom hogy nem szeretjük az "ízlés szerint" recepteket, de ez most tényleg ilyen. Cukrozd, narancsozd, balzsamozd, ahogy tetszik!
És akkor nincs más hátra, mint a korábbiakhoz hasonlóan leülni az asztalhoz, magad elé tenni egy nagy kupac frissen kisült churrost és hol a karamellszószba, hol pedig az eper öntetbe tunkolni. Hedonisták kortyolgathatnak hozzá egy kis jófajta bort is. Ahogy Gordon mondaná:
Churros, karamell szósszal és eper chutney-val! KÉSZ!
3. Töltött ekler fánk - mert kihagyhatatlanul szép
Ha valami méltó megkoronázása egy maratoni fánk-sütéses hétvégének, hát akkor ez az! A mennyei élvezet, a non plus ultra. Ez volt az egyetlen olyan recept, amely közös pont volt. Mindketten elküldtük a másiknak. Bár a laza churros party után meg voltam győződve, hogy megfáradva Nővéremnek esze ágában sem lesz belevágni ebbe a projektbe, el kell mondjam büszke voltam rá, hogy mégis megcsináltuk. Arról nem beszélve, hogy ez volt a legmacerásabb, viszont annyira kívánta hogy csináljuk meg, hogy az már félelmetes volt.
Nem egy hagyományos eklerről van ám itt szó, ugyanis a tetejét ropogós tésztaréteg borítja. Ha valaki azt gondolná, ez a rész macerás és akár el is hagyható, hát akkor az nagyon gyorsan felejtse el ezt a gondolatát, ugyanis ettől lesz valami olyan különleges dologban részünk a kóstolásnál, ami csak ritkán adódik az emberrel.
Az
eredeti receptet itt találjátok, ahol már a képen is mesésen néz ki, de
ezen a linken még segítséget is kapunk az elkészítéséhez fázis fotók formájában, érdemes megnézni. De persze ezen is változtattunk annyiban, hogy mi - talán érthető módon - nem karamellás kávés töltelékkel töltöttük meg, hanem kakaós tejszínhabbal. Tettük ezt azért is, mert a legkisebbik Kiskirályfi folyton "coki tojtát" követelt. Senki nem mondhatja hogy nem voltunk kompromisszum készek. Csöppet!
Hozzávalók a ropogós tésztához:
100 g hideg vaj felkockázva
125 g porcukor
125 g liszt
1 tk vanília kivonat
A vajat elmorzsoljuk a porcukor és a liszt keverékével, hozzá adjuk a vaníliát, majd lehetőleg minél gyorsabban összegyúrjuk egy gombócba. Két fólia között 1 mm vékonyra nyújtjuk, és tálcán betesszük a hűtőbe pihenni - hát kb 1 órára, de a miénk csak addig relaxált a hűvösön, amíg el nem készült az égetett tészta.
Hozzávalók az égetett tésztához:
3-4 tojás
120 g liszt
100 g vaj
1 ek. porcukor
1 dl tej
1 dl víz
csipet só
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. (Mi sima alsó felső sütésre tettük, légkeverést nem adtunk rá.) A vizet, a tejet, a porcukrot és a vajat együtt tegyük a tűzre forrni. A lisztet átszitáljuk és hozzá keverjük a felforrt folyadékhoz és addig keverjük míg csomómentes nem lesz. Addig kell kevergetni a tűzön, amíg az egész össze nem áll egy nagy labdává és az edény falától el nem válik a massza. Ha ez megtörtént, akkor levesszük a tűzről és hagyjuk picit hűlni. Addig feltörjük a tojásokat, de javaslom egyenként, mert nem biztos hogy mindegyik kell bele. Nem szabad ugyanis elfolyósítani az égetett tésztát, ezért érdemes egyenként belekeverni a tojásokat és csak akkor adjuk hozzá a következőt, ha úgy ítéljük hogy azt még fel is tudja venni. (Cukrász bojtár koromban jártam pórul, amikor gyakoroltam az eklert és egyszerre adtam hozzá az összes tojást. Nos, minden volt csak ekler nem, ugyanis gyönyörűen kicsapódott a zsiradék). Nekünk szép nap tojásaink voltak így elég volt a három is bele. Szóval egyenként belekeverjük a tojásokat, a legjobb ha ezt már géppel csináljuk. Amikor a masszánk összeállt, sima csővel ellátott nyomózsákba tesszük és sütőpapírral borított tepsire kb. 10 cm-es rudakat nyomunk. Tisztes távolságot hagyjunk köztük, ugyanis nem keveset nő a térfogatuk.
A kinyomott fánkokat vízzel enyhén megspricceljük, ugyanis az égetett tésztának gőzös közegben kell sülni. És most jön a csavar, mert elővesszük a kinyújtott tésztánkat és akkora csíkokat vágunk amekkorák a fánkjaink. Mindegyik tetejére teszünk egy-egy ilyen tészta lapot és mehet is a sütőbe 30-40 percre, vagy amíg szép barna színt nem kapnak. Az utolsó 5 percben nyissuk résnyire a a sütő ajtaját. Fontos, hogy egyszerre csak egy tepsit süssünk. Addig a másikat tegyük vissza a hűtőbe. Korábban sose tudtam mit csináljak a másik tepsivel, ezért kint hagytam amíg meg nem sült az első adag. Viszont az már nem is sikerült jól, így egy tepsi égetett tésztám gyakorlatilag kárba veszett. Most végre megtapasztaltuk, hogy ha betesszük a hűtőbe amíg az első adag sül, nem lesz semmi baja, legalábbis nekünk ugyanúgy megsült mint az első. Remélem nem csak véletlen volt :).
Kakaós tejszínhab:Mint említettem az eredeti recept karamellás, zselatinos tejszínhabot ír a fánkba. Ehelyett mi az alábbi összetevőkkel dolgoztunk.
5 dl tejszín
250 g mascarpone
2 ek. keserű/holland kakaópor
porcukor
A tejszínből 1 dl-t elveszünk és alacsony tűzön feloldjuk benne a kakaóport. Keverjük csomómentesre, majd hagyjuk kihűlni. Öntsük hozzá a többi tejszínhez és a mascarpone-val együtt kezdjük el felverni alacsony fokozaton kemény habbá. A mascarpone zsírtartalmától remekül felverődik a tejszín, nincs szükség habfixálóra, vagy zselatinra és nem kell előre sem felverni, együtt mehet az egész. Nekem ez nagyon tetszik, mert egyrészt krémesebb lesz az íze, másrészt nem kell vacakolni a zselatinnal, ami nekem nem barátom és az íze sem lesz mű a különböző fixálóktól. Fontos hogy azért ez is túlverhető, tehát ne 2000-es fordulatszámon keverjük, mert könnyen vajat köpülhetünk belőle és kicsapódik. Közben ne felejtsük el porcukorral ízlés szerint édesíteni.
A kész kakaós tejszínhabot töltsük fánktöltő csővel ellátott habzsákba. Fogjunk egy időközben kihűlt fánkot és jöhet a műtét. Alulról az egyik végén döfjünk bele, és nyomjunk bele annyit a tejszínhabból, amennyit enged. Mi mindkét oldalt döfködtünk, mert középen kicsit laposabbra sikerültek a fánkok így könnyebb volt két oldalról megtölteni. De ezt mindenki csinálja úgy ahogy kényelmes. És most jön a legfontosabb rész:
Tegyük tálra a megtöltött fánkokat, szórjuk meg porcukorral és gyönyörködjünk! Kb. kettő másodperc után gyorsan kapjunk ki magunknak egyet, harapjunk bele és élvezzük. Aztán jöhet a többi! A fánk puha, de a teteje édesen ropogós, a töltelék benne pedig annyira finom, hogy elképzelni sem tudsz ennél jobbat.
És amikor már azt hiszed, hogy mindez fokozhatatlan.... na akkor most figyelj!
Verj kemény habbá a fent leírt módon 1:1 arányban mascarpone-t és tejszínhabot. Forgass bele az eper chutney-ból néhány kanállal, vagy amennyit nem szégyellsz és töltsd meg vele a megmaradt üres fánkjaidat, ha maradt. (Vagy süss hozzá még egy adaggal :) )
BESÍRSZ!!!
Végül pedig elmondhatom, hogy ezen a hétvégén a mennyországba vezető út valóban fánkokkal volt kikövezve!
Amikor először megfújtam, olyan koszos, szürkés-barna színe lett, hogy egy darabig csak néztem, néztem, aztán szép nyugodtan letettem a pisztolyt, mondván nem vagyok hajlandó felhúzni magam. Az "én Kedvesem" még rám is csodálkozott: semmi hiszti, semmi csapkodás, semmi kiborulás? Tényleg nem volt. Leültem vacsorázni :) És azalatt sem változott a helyzet, a torta izzadt mint ördögfióka a parókián. Egyetlen megoldás volt - miután konstatáltam, hogy megint nem gondolkoztam előre, mert be kellett volna gyúrnom előre a fekete színt és legfeljebb utólag ráfújni még kicsit - ecsettel, kézzel neki estem, hogy legalább nyomokban látszódjon rajta, hogy ez egy fekete autógumi. A terv bevált... egyrészt. Mert másrészt úgy csicsogott a festéktől a torta, hogy megfogni alig lehetett, rögtön fogott.
