Hamucipóka

Új technikát tanultam és nagyon élvezem! Persze ha sikerül! És ez most nagyon sikerült, meg a következő ilyen is. Na de hogy is indult?

Már olyan régóta készültem fejtágításra az egyik legkedvesebb tortás barátomhoz, hogy nem is emlékszem rá. Dorián - aki nekem már csak Cicafiú marad - nem mellesleg rendőrként próbál helytállni a valóvilágban, miközben a mi kis cukormázas, édes külön világunkban iszonyat jó tortákat készít. Nálunk, tortás körökben ez valahogy úgy működik, hogy valaki valamiben mindig jó, de abban nagyon. Ő éppenséggel az airbrush technikában találta meg a kiteljesedést és azt igen magas szinten is műveli. (munkái megtekinthetők a Facebook-on Airbrush D'Cake Art néven, érdemes!! ) Az én ismereteim meg igencsak hiányosak ezen a téren, aminek aztán sokszor hangot is adtam. Ezt megelégelvén vetette fel, hogy megmutatna némi trükköt, fortélyt, amitől higgyem el, hogy menni fog. És aztán erről még beszéltünk sok sok reménytelen hónapon keresztül, mígnem júliusban végre sikerült összehozni, egy olyan hétvégét, ami mindkettőnknek alkalmas volt. Így nyakamba vettem az országot és elutaztam hozzá. Mondanom se kell, két iszonyat jó, tanulás szempontjából igen intenzív napot tölthettem vele és családjával.

Egészen az alapoktól indultunk, csíkokat, pöttyöket, alakzatokat fújtam, megtanultam mikor kell közelről és távolról fújni, hogyan viselkedik a pisztoly és mit kell tegyek, hogy úgy viselkedjen ahogy én akarom. Megtanultam végre a hőn áhított csíkozásos technikát - igaz azt már kutyafuttában - és kívánságom szerint fújtam egy mesés űrös, bolygós képet, amire még nagy szükségem lesz terveim szerin és hamarosan az instagram oldalamon tudjátok megnézni. Aztán úgy esett, hogy közben kértek tőlem egy tortát, amire mozdonyt kellett festeni. Felvetettem, hogy esetleg megfújhatnánk azt is és akkor 2 legyet ütök egy csapásra. Tanulok is valamit és közben elkészül egy torta dekorációja is.

Lázas keresgélésbe kezdtünk, mert elég nehéz volt olyan képet találni, ami megfelelő lehet egy 6 éves kisfiú tortájára, de technikailag sokat lehetne belőle tanulni. A minta képet végül is én választottam és elismerő szemöldökfelhúzást követően - ettől pedig némileg bereccsentve - fogtam neki a kép airbrush-sal történő megfújásához. Onnantól kezdve aztán órákig nem volt megállás. A kontúrokkal kezdve a színezésen keresztül, majd az árnyaláson át egészen a háttér kitöltéséig lépésről-lépésre született meg a kezem alatt a kép, miközben olyan egyszerű de látványos trükköket tanultam, hogy az állam is leesett. Dorián mellett nem lehetett lazsálni, árgus szemekkel figyelte mit hogyan csinálok és azt csinálom e, amit mond. Közben néha elém tolt némi eledelt, hogy azért ne maradjak éhes. Na jó azért ez így ebben a formában nem igaz, mert az az igen durván jó, saját készítésű hamburger, amiből konkrétan 3-at toltam le, mindennek volt mondható, de némi eledelnek nem. Kajára nem volt panaszom az tuti, megtömtek mint a libát!!

Aztán egyszer csak ott volt a mozdony, teljes valójában egy cukorlapon. És nem hittem el, hogy azt ott én csináltam. Pedig de! Szó szerint csillogó, gyermeteg szemekkel néztem mentoromra, aki elismerően csak ennyit jegyzett meg: "Cicalány, ezt nagyon megfújtad ám!" Majd hozzá tette, nemigen mert szólni az elején, nehogy elrettentsen, mert nem egy könnyű képet választottam így elsőre. De örömmel konstatálta, hogy megugrottam a feladatot és ez őt éppen olyan büszkeséggel töltötte el, mint engem a végeredmény.

Elégedetten tértem hát haza a produktummal és amikor rákerült a tortára és megkapta a szükséges körítést is, szinte már oda sem akartam adni. Még mindig nem hittem el, hogy azt ott én csináltam.

Mindent egybe vetve, köszönet Doriánnak a "privát" oktatásért és családjának, hogy elviseltek egy egész hétvégén. Rengeteg hasznos és praktikus dolgot tanultam tőle, amit igyekszem nem elfelejteni és minél többször kamatoztatni. Hogy mennyire bizonyultam jó tanítványnak, azt egy következő bejegyzés fogja szemléltetni, amikor is már mindenféle segítség nélkül ugrottam neki egy Harley Davidsonnak.

Cicafiú! Azt hiszem vagyunk olyan nexusban, hogy elmondhatom, köszönöm hogy a barátod lehetek. :)

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Vérszemet kaptam a legutóbbi gőzmozdonyos tortám után, így újra pisztolyt ragadtam és ezúttal egy Harley Davidson-t "prüsszentettem", ezúttal egyedül. Szerintem nagyon állat lett és hogy valóban így volt-e, az most kiderül.....

Előző bejegyzésemben beszéltem arról, hogy új technikát sajátítottam el. Drága Barátom, Dorián jóvoltából - akinek zseniális munkáit továbbra is megtaláljátok az Airbrus D'Cake facebook oldalon - olyan távlatok nyíltak előttem airbrush témában, hogy nehezen tudok egyenlőre másban gondolkozni. Eredetileg úgy volt, hogy meggyurmázom a motort, de újonnan szerzett ismereteimnek köszönhetően sokkal jobban izgatott a festett verzió.

Kicsit mondjuk zabszemmel indultam neki a dolognak, mert ezúttal nem volt ott a hátam mögött a mesterem, de a torta az én Kedvesem Németországból haza látogatott nővérének kérésére készült nem kisebb alkalomra, mint párja 50. szülinapjára. Úgy gondoltam, ez egy remek lehetőség, hogy megpróbáljak megbirkózni a feladattal. Bernd-nek, az ünnepeltnek 2 nagy hobbija van. A hajózás és a motorozás. Hajós témában mát készítettem neki is és Csillának is tortát, így azt most hanyagoltuk volna. Ráadásul nemrég lett Bernd egy HD büszke tulajdonosa, így abban maradtunk hogy moci lesz most a téma. Tényleg úgy indultunk neki, hogy majd egy fondant motor lesz a tetején, olyan tortákat is kerestünk. Aztán átküldött egy fotót az ominózus motorról és akkor bekattant. Előtte héten fújtam meg a gőzös képét Cicafiúval (alias Dorián), aminek az élménye annyira bennem volt, hogy nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ezt a képet de megfújnám. (ez mondjuk igen nagyképűen is hangzik az én számból, mert ezt azok szokták mondani, akik vérprofik már ebben a technikában és amint meglátnak egy arra érdemes képet, rögtön kézbe fognának egy pisztolyt, nem igaz, Anita? :) )

Szóval módosítottam a koncepción - amit először nem is mertem elmondani Csillának - és "egy életem egy halálom" csatakiáltással kezdtem neki, s csak reméltem, hogy sikerülni fog annyira, hogy amikor meglátja, már nem fogja sajnálni, hogy ennél a verziónál maradtam.

Naná, hogy kétszer kezdtem neki. Az első verzió kb. akkor ugrott a kútba, amikor a kontúrozás fele már megvolt és konkrétan a kereket rontottam el, de nagyon. Valójában ez elejétől éreztem, hogy nem jó úton haladok, mert már a képet sem sikerült rendesen átrajzolni a cukorlapra. Mondanám, hogy egy lendülettel gyűrtem össze a cukorlapot, de hát ez a szó szoros értelmében nem történhetett meg :) Újra tábla következett.

Nagyjából az első fázisnál nyugodtam meg először. Ekkor éreztem először, hogy ebből rossz már nem lehet, igaz még bármikor elrontható. Itt már a kontúrozás befejező szakasza látható, és jöhet a háttér kitöltése/színezés. Fantasztikus ez a technika, nagyon megszerettem. Szeretek ecsettel festeni, de ez egy teljesen más világ. Rengeteg lehetőséget rejt és nagyon nagyon látványos. Miközben fújtam, az volt az érzésem, hogy profi vagyok. Persze nem, de ad egyfajta önbizalmat ez a kis szerkezet. Közben azért forró drótban voltam mentorommal, küldtem neki a fázis fotót és ő megerősített abban, hogy jó úton haladok, de közben el is látott jó tanácsokkal, főleg a háttért illetően. Persze voltak necces helyzetek, miért is ne. Konkrétan lábon kihordtam egy infarktust, amikor a kontúr munka vége felé jártam és "köpött egyet a pisztolyom", vagyis a benne felgyűlt víz egy váratlan, ám határozott köpettel rácuppant a kép kellős közepére, örökre nyomot hagyva. Szemöldököt befonva hívtam fel újfent Cicafiút, hogy ezzel mifenét lehet most akkor csinálni?? Amolyan rendőri határozottsággal szólított fel: "Cicahinnyó, nyugodjál le a p..ba!! Még nem rontottad e!l" Ez mondjuk felért egy virtuális pofonnal, amitől felszállít a pánik köd és rákapcsoltam egy olyan bigyót a pisztolyra, amit pont azért kaptam tőle, hogy ezeket az malőröket elkerüljem. Na azt mondjuk ne kérdezzétek, miért nem raktam már rá az elején. Ez számomra is rejtély.

Mindezek után némileg lenyugodva fejeztem be a képet és hát mit is mondhatnék!! Miből lesz a cserebogár? Imádtam! Innentől bárkinek mutattam meg, első reakció alapján tudtam, hogy jó lett!

A tortát, ami végül kávés ízű lett, feketére burkoltam stílusosan, és mivel egy HD logo is került rá, nem volt kérdés, hogy a színével szegjem le. Raktam még egy kis csavart bele, mert megcsináltam a HD logoját úgy, hogy beleszerkesztettem Bernd nevét, amit végül ostyalapra nyomtattam! Ennél személyre szólóbb már nem is lehetett volna.

És a reakció? Nos! Képzeljetek el egy morcon, magának való, ízig-vérig német embert akin gyakorlatilag semmilyen érzelemkinyilvánítás nem látható. Amikor az asztalra tettem a tortát, olyat kiáltott meglepetésében, hogy még magam is meglepődtem. A gyermeki csodálat, a meglepettség, az öröm mind-mind egyszerre volt fellelhető az arcán.

Majd odajött hozzám és csak ennyit tudott mondani: "Judit.....!!" Aztán megölelt!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Airbursh szériám következő esete eme torta. Az az eset, amikor én beszélem rá a delikvenst, hogy mi lenne a fújnám. Hála a jó égnek, nem kellett sokat győzködni.

Tény, hogy az a jó pár torta amit az ő kérésére készítettem, na meg a régi ismeretség némileg feljogosított arra, hogy rávegyem, igenis neki ilyen torta kell a kisfia első szülinapjára. De azért sokat nem kellett győzködni. Persze cserébe megígértem, hogy jövőre mindenképpen elkészítem Matukát 3D-ben, mert emiatt rágja a fülem egy ideje, pláne úgy, hogy Villám Mqueen-t nemrég kipipálhattam.

Szóval megígértem, hogy jó lesz a torta. Még a gőzmozdonyosról készült képet is elküldtem, neki, hogy "nézd, mit tanultam nemrég? Találtam egy frankó képet Matukáról, úgy megfújnám!" Na és igazából ennyi elég is volt. Rátapintottam a gyenge pontjára, úgyhogy megnyertem a projektet és megfújtam Matukát.

És még mindig élvezem ezt a technikát.

Azt hiszem az a legjobb benne, hogy elkezdesz valamit, amiből először egyáltalán nem látod hogy mi fog kisülni. Sőt! A folyamat közepén még el is bizonytalanodsz, hogy marhára nem jól csinálod, mert béna. És ahogy Dorián, az én tanítóm mondaná: "na ilyenkor nem szabad abbahagyni Cicalány, mert innentől lesz majd jó!"És tényleg! Amikor már feladná az ember, akkor elkezd alakulni a kép és látom, hogy bizony jó lesz az!

Igaz, Matuka nem olyan aprólékos mint egy Harley Davidson, de látványos és kedves és egy 1 éves kisfiúnak szerintem teljesen jó.

Becs szó! Jövőre meglesz a gyermeknek a 3D Matuka torta. Vagy inkább az apukának?

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Mindig örülök, ha évfordulóra kérnek tortát tőlem, mert csodálattal gondolok azokra, akik ilyen hosszú ideje tartanak ki egymás mellett jóban is és rosszban is. Ez a torta is emlékezetes marad számomra, bár most nem elsősorban a megjelenése miatt. Íme egy kis szösszenet egy fáradt tortás naplójából.

Sokat gondolkoztam, hogy megosszam e ezt a történetet, mert valahol szerintem vér ciki. Aztán úgy gondoltam, hogy 1. úgyse olvas senki, 2. aki olvas, az úgyis ismer, 3. ilyen bárkivel megtörténhet, igaz ezt a verziót már vigasztalásképen találtam ki.

Azon a hétvégén amikor ezt a tortát készítettem nem ez volt az egyelten. Ez persze nem meglepő, mert mostanság több tortám is összegyűlik hétvégékre, ami remek dolog, mert azt jeleni, hogy működőképes a kis műhelyem és az emberek szeretik amit csinálok. Ehhez még hozzá jött egy családi esemény, jobban mondva kettő, amiből az egyik kissé felőrölte az idegeimet.

Születésnapot ünnepeltünk, családot eresztettünk össze, vendégeim voltak, közben igyekeztem a tortákra koncentrálni, amiből az egyik ráadásul esküvőre ment, szóval volt egyfajta idegállapotom. Sok dologgal már előre elkészültem. Ennek is megfestettem már előző héten a cukorlapját, már csak a 40 éve együtt felirat kellett rá, amit betűkiszúróval csináltam. Ezt utolsó mozzanatként tettem rá. A tortát megcsodálta népes családom minden tagja, sőt, a fotózása is minden gond nélkül lezajlott több ember szeme láttára. Hárman jöttek a tortáért, nagyon tetszett nekik, elvitték. Kb 1 óra múlva jött a telefon, hogy gyönyörű a torta, de az "együtt" két g-vel van írva, amit most vettek észre.

Nos! Én, aki igen háklis vagyok a helyesírásra, mi több blogolok, hideg zuhanyként ért a tény, hogy elírtam a feliratot a tortán és legszívesebben ott elsüllyedtem volna a telefonban. Ezzel egy időben teljesen tisztán előttem volt, amikor előző este rábiggyesztettem a 2 g betűt. És nem tűnt fel!!!! Egy tortás egyik rémálma, hogy elírja a nevet , a számot, vagy a feliratot. Van persze több is, de ezek is közte vannak. Én még ilyen kényelmetlenül nem érzetem magam, bár tény, hogy a megrendelők igen kedvesek voltak, és még ők vigasztaltak, hogy ez bárkivel előfordul és elsőre ők sem vették észre. A vicc, hogy a tortát az átadásig, vagy fél tucat ember látta és senkinek nem tűnt fel.

Ezek után természetesen elmentem a tortáért, elhoztam, majd leszedtem a betűket és újra raktam őket. Másnap reggel pedig vissza vittem, még szerencse hogy csak másnap szervírozták. Ennyit torta még nem autókázott szerintem, megjártam vele pár kerületet a 2 nap alatt. Na persze készültek új fotók is. A mintát egyébként úgy kaptam, ezt kellett ráfesteni a tortára. Olyan fura érzésem volt első látásra, azon agyaltam hogy mire emlékeztet. Aztán eszembe jutottak a régi emlékkönyvek. Anyáink, nagyanyáink emlékkönyvében voltak ehhez hasonló képek. A virágok és a levelek most ecsettel készültek az apró részletek miatt, a hátteret fújtam meg airbrush-sal, pontosan úgy ahogy a kapott képen is volt.

ÉS a tanulság? Mondanám, hogy kialvatlanul ne állj neki egy tortának se, de ez egyszerűen lehetetlen, főleg ha az ember 2 helyen dolgozik. Tényleg hálás vagyok a megrendelőknek, hogy rugalmasan fogták fel a dolgot, lehetett volna sokkal rosszabb is a szituáció és végül szerencsésen megoldódott. Amúgy meg nem is én lennék, ha valami simán menne! Nem tudom elmúlik ez valaha? Mondjuk akkor miről is írnék, nem igaz?

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Na ilyet sem csináltam még. Igaz hogy lófejet már igen, de Minnie egér fej formájút nem és annyira nem is izgatott a dolog. Aztán mégis csak kedves emlék lett belőle.

Réka, akivel nemrég végre személyesen is találkozhattam, rendszeresen találja ki nekem a szebbnél szebb feladatokat. Indítottunk egy Penge tortával, aztán igen meghatározó volt Krisztike kislányának a keresztelő tortája, majd betalált egy Eperke házával is. Bár ez utóbbit nehéz überelni ötlet szintjén, én mégis azt szeretem Rékában, ahogy tortáról tortára - egyszersmind vérszemet kapva - adja elő ötleteit, javaslatait. Igen határozott elképzelései vannak, amit igen határozottan is tud leírni. Persze én is bátran leírom ha egy-egy koncepcióval van némi bajom és a végén csak összehozzuk. Arról már nem is beszélek, hogy stílusban elég hasonlóak vagyunk, torta szempontjából mindenképp.

Igaz a Minnie egér fej nem igényel nagy koncepció kialakítást, legfeljebb egy jó sablont, mégis fontos elvárás volt, hogy az úgy is nézzen ki, ahogyan kell. Mint az eredeti. Teljesen megértem, ami csak hasonlít a Minnie egérre, az már nem Minnie egér.

Ennek megfelelően fogtam tehát neki a tortának. Vagyis méretarányos, eredeti képet nyomtattam sablonnak, majd ezt vágtam ki egy szögletes csokis málnás tortából Külön vágtam ki a füleit, majd illesztettem őket össze a végén. A burkolás igen mókás volt, tekintve, hogy szinte asztalnyi méretűre kellett nyújtanom a fondantot, hogy gond nélkül le tudjam burkolni. Manővereztem is vele rendesen, mire rátettem a tortára. Végül jött az arca és a masni

Tekintve, hogy nem egy bonyolult díszítésről van szó, igencsak ráparáztam. Folyton az járt az eszemben, hogy elég eredetinek nézzen ki és nehogy csalódást okozzak Rékának, na meg persze az ünnepeltnek. Hála a jó égnek, újabb sikert könyvelhettem el, a visszajelzések alapján igencsak bejött mindenkinek a torta és ódákat zengtek róla.

Na és ezek után jött Réka anyukájának a 60. szülinapja. De ez..... már egy másik történet!!!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Szó szerint szívem egy szeglete volt ez a torta, arról nem is beszélve, hogy kedves emlékek fűznek most már hozzá. Olyan megrendelőt sikerült megismernem általa, akinek öröm dolgozni és közben inspirál is.

Réka, akinek legutóbb a Minnie tortát csináltam, most is egy fantasztikus ötlettel állt elő Anyukája 60. szülinapjára. Több képet elküldve vázolta fel határozott elképzeléseit. Az rögtön lejött, hogy a púder színek, pasztell lilák, rózsák körül forognak gondolatai, így hamar körvonalazódott, hogy itt kérem vintage tortáról lesz szó. Alapvetően szeretem a vintage stílust, de annak is inkább a finomabb változatát. A túlzott díszítés már annyira nem jön be ebben a kategóriában sem, főleg tortában!

Ezzel a lendülettel nyakamba is vettem az internetet és elkezdtem keresgélni. Sokat nem kellett, mert már korábban elmentettem egy tortát, amit az "egyszer meg akarok csinálni" kategóriába soroltam és Rékával való kommunikáció alapján szinte biztos voltam, hogy ha ezt megmutatom neki, imádni fogja. És valóban, örömmel konstatálta, hogy eltaláltam gondolatait, így áment mondott a tortára.

Az első akadály amit meg kellett ugranom a torta alapszíne volt. Bézs színben maradtunk, amit persze nem egyszerű kikeverni. Ám egy jó barátom, Szilvi nem átallta kikísérletezni, amiért nagyon hálás vagyok neki, így az ő instrukciói alapján próbáltam meg én is bekeverni a színt.

Jöhettek a rózsák. Ezt a fajta rózsát - meglepő módon - még sose próbáltam, pláne nem cukormasszából. Jó, bazsarózsát készítettem nem egyszer, de az teljesen más felépítésű. Ennek megfelelően kicsit remegve kezdtem neki a projektnek. Három rózsát terveztem rá, lilát, sárgát és rózsaszínt, mindezt púder/pasztell színekben, ahogy azt Réka is kérte.

Az első rózsa amit már korábban megcsináltam, a lila volt. Emlékszem, akkor látogattam meg otthon anyukámat és vittem a kis virágkészítő csomagomat is, hogy majd milyen jól megcsinálnom otthon pihenés/beszélgetés alatt. Ez meg is történt és én büszkén vonultam haza a mesés, lila színű rózsámmal, szokás szerint felpakolva, a fülemen is csomaggal. Egy nyitott dobozba tettem bele a drágaságomat, amit 8 másik csomaggal vittem fel a lakásba lifttel. Nagyon vigyáztam ám rá! Aha! Egészen addig, amíg ki nem nyílt a lift és én valamilyen meggondolásból úgy döntöttem, hogy lábbal kitolom a dobozt a lépcsőházba. És ezzel a lendülettel a doboz megakadt a lift küszöbén, a mesés rózsám meg akkorát repült, hogy öröm volt nézni. Halk sikoly és lábon kihordott három infarktus mellett dobtam el hirtelen az összes cuccom és lerogyva a lépcsőre befontam minden létező szemöldököm. Azt is ami nem volt! A maradványokat megsiratva álltam neki újra, majd a másik 2 rózsának is. Szinte hallom is Drága Barátaimat, ahogy ezt mondják: "nem is te lennél!!"Én pedig bőszen bólogatok!

A kezdeti izgalmakat leszámítva a torta minden egyes részletét imádtam. A kis cetli, amit első körben majdnem elvetettünk, - mert féltem, hogy a hosszú szöveg nem fog ráférni - végül mégiscsak elkészült. Sikerült találnom egy vékonyabb ételfestékes filctollat, amivel szebben lehet írni, így nem kellett sem az ecsettel bajlódni, sem pedig a betűkiszúrást alkalmazni, pláne hogy ez utóbbi nem is illett volna a koncepcióba. Szerettem a színeket, bár egy fokkal lehetett volna minden halványabb, sajnos a festék adagolásnál sosem lehet biztos az ember, hogy az mennyire fog még később sötétedni.

A csipkék - bár megették az életemet mire kisültek - úgy vélem feldobták az egészet. Ezek után már csak abban bizakodtam, hogy az újonnan kikísérletezett nugátos töltelékem jól debütált.

De ami a legfontosabb, több mint 1 éves levelezésünk után végre magát Rékát is megismerhettem személyesen, mivel most először ő vette át a tortát. Egy tünemény, akivel szerintem még mindig beszélgetnénk, ha nem kellett volna sietnie tovább. Szerintem lesz még szerencsénk egymáshoz és biztosan nem fog csalódást okozni a következő torta ötletével. Minden esetre felvértezem magam addigra :)

Egy napon Cilitől kaptam egy üzenetet! Szeretné ha én csinálnám az esküvőjükre a tortát. Nem kell nagy, csupán 13 főre. Gondoltam mi baj lehet egy ekkora tortával? Talán csak megugrom! Így hát örömmel vállaltam. Ezek után pedig megkérdeztem, hogy van e valami elképzelés!

Volt! Szabolcsi almás máktorta, 16 szeletben. Kívül fehér burkolás, az oldalán lila csipkével és a tetején vőlegénnyel és nagy pocakos menyasszonnyal, akik ülnek és lógatják a lábukat a tortáról. A tetejére még lila és fehér tulipánokat, mert az lesz a csokorban is. Nos, pár percig elmélázva ültem a monitor előtt, majd homlokomat az asztalra csapkodva megfogadtam, hogy legközelebb először kérdezek, aztán bólintok.

Az első dolog amin megborultam, a szabolcsi almás mák. Nem vállalok ország tortákat, ezért az ízvilágért sem rajongok, így nem is csináltam soha. Aztán rákerestem a neten a receptre. Na akkor már éreztem, hogy ebből szemöldökbefonás lesz. Utána azon kezdtem el gondolkozni, hogy ha még meg is tudom csinálni, vajon miként oldom meg ezt burkolt tortába.

És akkor jött a felmentő segítség! Drága barátom, Anita megosztott velem egy olyan szabolcsi almás receptet, ami kicsit egyszerűbb mint az eredeti, de az ízvilág mégis ugyanaz. A töltelék viszont igényelt némi további módosítást, hogy stabil legyen egy burkolt tortához. Így került bele egy kis mascarpone, ami elég jó tartást adott neki. A tészta pedig alul felül mákos piskóta, közte pedig 3 lap mákos-tojásfehérjés lap.

Miután csináltam egy próbasütést, leteszteltem másik jó barátomnál Cicafiúnál, ahol egyöntetű igennel szavazott még a legfőbb kritikus is arra, hogy a recept méltó egy esküvői tortához. Íz kipipálva.

Jöhetett a tulipán. Sose csináltam tulipánt, és valljuk be, ez sem sikerült oly nagyon tulipánosra, legfeljebb nyomokban hasonlít rá. Megszenvedtem vele, még úgy is, hogy Cicafiú megtámogatott egy hozzá való kiszúróval. Ettől függetlenül nagyon igyekeztem valami tulipán szerűt véghez vinni, és amikor megtudtam, hogy ennek a virágnak rengeteg fajtája van, nos.... úgy döntettem ez itt pont egy eddig ismeretlen fajta.

Na és akkor a vőlegény és a pocakos menyasszony, akik a lábukat lógatják a torta szélén. Hát okozott némi fejtörést, az biztos! Azt előre leszögeztem, hogy nem fogok tudni részleteiben kidolgozott figurákat csinálni. Arról nem beszélve hogy az eddigi figuráim mind elképzelt, vagy mesefigurák voltak, sose valós személyekről mintáztam. Ja... nem mondtam? Merthogy nem lenne utolsó szempont az sem, ha hasonlítana is az ifjú párra, ami teljesen érthető. Ezért igyekeztem a interneten talált fotók alapján leképezni Cilit és Gézát. Mondjuk rövid hajú menyasszonyt sokkal nehezebb volt összehozni, mint gondoltam. És a vőlegény is csöppet Carlos-os lett, de egyébként szerettem, és különben is, a pajesz néhány képen nyomokban fellelhető volt. Azt nem mondta senki, hogy mostani képet nézzek :) Szóval nagyon igyekeztem megvalósítani a legfőbb elemeket és végül a csokor is lila-fehér lett. Tény, hogy a nyakkendőt elfelejtettem és utólag, a pártól kapott kép láttán jöttem rá arra is, hogy nem jó oldalra ültettem őket. Hát na... mégiscsak én lennék. Mindezek mellé még hozzá jött az egyik legpárásabb hét egész nyáron, ami azt eredményezte, hogy a menyasszony feje úgy izzadt mint a háborodás. Kisebb fajta sokkot éltem meg, amikor megláttam egyik reggel, hogy a korábban elkészített fejéről szabályosan csöpög le a barna színű cukor. Fotózni is igen gyorsan kellett a tortát, mert mint látható elég hamar megindult az izzadás.

Szóval, nem volt eseménytelen ennek a tortának az előélete sem. Mindezek mellett nagyon kedves emlék marad és őszintén örülök, hogy végül én készíthettem el ezt a tortát. Elvégre gazdagabb lettem egy pompás szabolcsi almás máktorta recepttel és még az ízvilággal kapcsolatban is felül kellett bírálnom korábbi álláspontomat! Ritka esetek egyike, amikor a megrendelő alakítja a tortás nem egyszerű ízlését. Cili és Géza, köszönet érte és sok boldogságot Nektek!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Sosem felejtem el a pillanatot, amikor Viki egy szép estén felhívott torta ügyben. Emlékszem, éppen piskótát sütöttem, mi mást. Aztán majdnem kiesett a kezemből minden...

Abszolút ártatlan telefonhívásnak indult, kedves hang, pucér torták után érdeklődött. Utólag talán feltűnhetett volna, hogy óvatosan, már-már félénken beszélt a telefonban. Mondjuk miből is tűnt volna fel! Valahogy így kezdte, nem szó szerint:

- Pucér tortákat kerestem a neten, így találtam meg a blogodat. Szeretnék egy ilyen tortát, csak gyümölcsökkel!

- Aha, szuper, szerintem nem probléma, a kérdés, hogy mikorra kéne? - kérdeztem még minidig gyanútlanul.

- Hát.... vasárnapra

- Huhh... ma kedd van, kicsit necces, na de végül is ez nem burkolt torta - mondom félve, bár még gyanakvás nélkül - Hány szeletes kellene?

- Hááát...... olyan 40-50 főre - na és itt dobtam el mindent ami a kezemben volt.

- Ez esküvőre kellene? - kérdeztem egy visszafogott sikolyt követően és már kezdtem fonni a szemöldököm.

- Arra! - gyors fejszámolás: ez alsó hangon 3 emelet és van rá 4 nap

Kérdezem, vajon miért az utolsó hétre maradt a torta kérdése!? Kiderült, hogy Viki az utolsó pillanatig maga akarta megcsinálni a tortájukat, ám végül a család - bölcsen - lebeszélte erről. Ebben mondjuk abszolút egyet értettem, bár annak idején nekem is volt egy utópisztikus elképzelésem arról, hogy majd a saját esküvői tortámat is én fogom megcsinálni. De ahogy egyre több tortát kezdtem el készíteni ilyen jeles alkalmakra, annál inkább jöttem rá, hogy nincs az a pénz! Csodás tortás barátaim vannak, akikre e nemes feladat egyszer majd ráhárul. Az sem lesz egyszerű, mert bár konkrét elképzelésem nincs a tortámmal kapcsolatban, abban biztosak lehetnek, hogy nem lesz mindennapi. Na de mivel ez a veszély egyenlőre nagyon nem fenyeget hogy esküvői tortám legyen, térjünk vissza történetem főszereplőire.

Attól eltekintve, hogy Vikiék kb 4 napot hagytak nekem a torta megtervezésére és elkészítésére - igaz előkészülni ebben az esetben szinte semmivel sem lehetett - valahogy úgy éreztem, hogy nem hagyhatom cserben őket. A történet egyébként is olyan kedves volt! Így hát, egy fohászt elmorzsolva és a számat harapdálva mondtam igent a feladatra. Mégiscsak egy meztelen tortáról van szó, amit csak tele kell pakolni gyümölcsökkel. Bár egy pillanatig sem alacsonyítottam le a feladatot, azért úgy voltam, talán csak megbirkózok vele.

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy augusztus végén találjak friss, finom gyümölcsöket. Az eper szezonnak vége, a málna nyomokban - az sem olcsó már - az áfonya pedig soha nem is volt az. Na meg a másik, hogy mégis mennyi kell egy ilyen tortához. Végül is kaptam egy tippet, hogy hol találok még ilyenkor is epret, málnát viszonylag jó árban és akkor még volt szeder is bőven. Vettem vagy 3 kilót vegyesen, nem adtam alá, maradt is bőven belőle. A legrosszabb sajnos az időzítés volt. 21. vasárnapra kellett a torta, de ugye 20-án szombaton ünnepnap volt. Ezért pénteken kellett beszerezni, így viszont félő volt, hogy idő előtt fonnyadásnak indulnak.

A krém vaníliás mascarpone, sima piskótába töltve. Abszolút örültem, hogy nem kellett bonyolult krémet kreálni. Pucér torta lévén csak vékonyan körbe kentem habcsókos vajkrémmel, és már jöhettek is a gyümölcsök. Na már most, nem volt az olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolná az ember lánya. Először is a félelmem beigazolódott. A gyümölcsök nagy része, főként az eper fonnyadásnak indult és ha ez nem lett volna elég, a szeder erősen elkezdett erjedni, ennél fogva levet is eresztett. Csodás volt mind a látvány, mind pedig az illat, arról nem beszélve, hogy 2,5 kilónyi aprócska gyümölcsöt kellett egyenként átválogatni, kíméletesen megmosni, majd papírtörlőre kiterítve megszárítgatni anélkül, hogy baja essen.

Egyedül az áfonya tartotta magát. Nem hiába a legfinomabb és legdrágább gyümölcs. Na és ezután jött a felhelyezés. Agyaltam egy darabig, hogy mégis miként rögzítsem őket, amikor is jött a mentőötlet, már nem is tudom kitől, hogy olvasztott fehér csokival ragasszam őket a helyükre. Zseniális ötlet! Na de mire felragasztottam őket........ esküszöm hamarabb feldíszítek egy burkolt tortát. Nem viccelek, azt hittem egyszerűbb lesz, de nem. Végül azért csak készen lett, és meg kell mondjam, igen monumentálisra sikeredett. Magam sem gondoltam volna.

Ahhoz képest ahogy indult, igyekeztem a legtöbbet kihozni ebből a történetből. Utólag sem bántam meg, hogy elvállaltam, és bátran mondhatom, hogy ez a torta mindannyiunk számára emlékezetes marad. Arról nem beszélve, hogy a visszajelzés amit kaptam, igencsak kellett az én lelkemnek. Az esküvő után ugyanis egy nappal ezt az sms-t kaptam Vikitől: "a helyszínt adó birtok személyzete megszavazta hogy ez volt az idei esküvők legfinomabb tortája"

Nos... erre már nekem sincsenek szavak!

Viki, Márk, sok boldogságot Nektek!!

A fotókért köszönet Vikiéknek hogy rendelkezésemre bocsátották, illetve Bodnár Lászlónak az elevenphoto-tól. Egészen más a tortám egy profi fotós szemszögéből.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Tilda, Alíz testvére. Alíznak csináltam azt az emeletes Jégvarázsos tortát, amit azóta is sokan emlegetnek és havonta legalább egy felkérést kapok rá. Idén Tildának dukált egy Jégvarázsos torta, de Tilda nem olyan, mint Alíz. Így ennek megfelelően a tortája is más lett.

Tilda anyukája tehát idén is megkeresett, de most a kisebbik lányka szülinapja végett. Örültem mikor felhívott, mert büszkén meséltem neki, hogy az ő általa megálmodott tavalyi torta azóta is olyan sikernek örvend a megrendelőim között, hogy szinte havonta keresnek fel ezzel kapcsolatban. Valóban egy nagyon jól összerakott, ízléses torta lett és szívesen rakom ki borítóképnek, vagy hirdetésbe, mert bárhol megállja a helyét. Örültem, hogy ezt elmesélhettem Orsinak, mert így legalább nemcsak én kaptam visszacsatolást tőle, hogy a torta nagy sikernek örvendett, hanem ő is, hogy az egyik kedvence lett mindenkinek Alíz tortája.

Ezzel viszont fel lett adva a lecke, mert egyrészt überelni kellett a tavalyit, másrészt pedig Tilda teljesen más személyiség mint Alíz, így egyértelmű, hogy bár a téma ugyanaz, stílusban teljesen mást kell tükröznie.

Hasonló tervezés, egyeztetés vette kezdetét ennél a tortánál is, Tilda anyukájával tucatnyi képet küldtünk egymásnak és próbáltuk megtalálni a végső verziót. Végül kaptam annyi szabad kezet, hogy olyan technikát választhattam, amit nem nagyon csináltam. Régóta szemeztem ezzel a fajta fodros tortával, így amikor elküldtem a képet zöld utat kaptam. Annyi kérés volt, hogy mindkét oldalán legyen kép, hogy akik az ünnepelttel szemben állnak ne a torta üres hátoldalát lássák. A tetején most nem figura volt, hanem a Tilda nevének betűit raktam ki úgy mintha befedte volna a hó. Ilyet se csináltam még, de egész jó megoldás.

Kaptam most is képeket a zsúrról és hát el kell mondjam, igen megható volt látni. Igaz hogy Orsi küldött előtte egy sms-t, hogy a gyerekek annyira odáig voltak érte, hogy mindenki meg akarta érinteni, de amikor ezt az ember látja is, komolyan mondom fantasztikus. Arról nem beszélve, hogy a további képeken szülő és gyermek egyaránt jóízűen majszolta a tortát.

Amikor hajnaltájt fejezek be egy tortát, vagy már második napja nem alszom hogy időben kész legyek a rendelésekkel, akkor kellenek a megerősítések, hogy megéri csinálni. Nos, ez is egy ilyen megerősítés volt. Azt hiszem kölcsönös örömöt szereztünk egymásnak.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Újabb pár keresett meg esküvőjük tortájával kapcsolatban. Még szeptemberben készült ez az általam csak narancsos virágos üdeségnek nevezett torta, amikor a nyár még az utolsó, szép, ismerkedős hangulatú estéket ontotta magából.

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy a műhely induló évében ennyien bízták rám életük egyik legfontosabb eseménynék egyik leglátványosabb elemét, az esküvői tortát. Volt aki már év elején megkeresett, volt aki az utolsó héten riadt rám, de volt olyan is, akinek kicsit különlegesebb igényei akadtak ízek tekintetében. Igen, azt hiszem emlékezetes marad ez az esküvői szezonom is.

Maga a torta sem marad emlékek nélkül, s ha ránézek nemcsak a mosolygós, csupa kedves pár jut eszembe róla. Akkor tájt tombolt az indián nyár, amikor még este, pólóban lehetett barangolni a belvárosban, és nem indult még be annyira a szeptemberi nyüzsgés. Volt aki szabadságát töltötte, volt aki nemrég jött vissza róla, és a város még viszonylag nyugodt, kellemes légkört adott találkozásokra, beszélgetésekre, céltalan sétálgatásokra. Emlékszem, hogy különlegesen szép volt az a pár nap!

Életem legszebb nyaralásáról tértem vissza én is, Pisa-tól Provance-ig barangoltam, izgalmas és mesés városok, ódon falvak, learatott levendulamezők közt, amiről remélem lesz majd időm egyszer írni is. Így hát viszonylag kipihenten tudtam neki kezdeni Zsuzsiék tortájának, ráadásul két virágból egyet már előre sikerült megcsinálnom, így a lelkiállapotom is sokkal nyugodtabb volt. Egy darabig. Egészen pontosan addig, amíg meg nem gyűlt a bajom az egyébként egyszer már sikeresen alkalmazott damaszt minta felhelyezésével. Hát miért is ne.

Igazán nem számoltam azzal, hogy ezen fogok megcsúszni, hiszen ezt egyszer feketében olyan szépen sikerült produkálnom, igaz ott némi technikai malőrt követtem el azzal, hogy a felesleges részeket nem szedtem ki a mintából, így igazából nem érvényesült a damaszt. Na de milyen jól sikerült felhelyeznem elsőre! Épp ezért totál kisimulva indultam neki másodjára. Nagyjából az ötödik sikertelen próbálkozás után, mikor is a szilikon mintából erős keményítőzés és papírvékonyra nyújtás után sem akart egyben kijönni a fondant és rajta maradni a tortán, nos kezdtem kissé frusztrált lenni. Nem adtam fel.

Nagyjából még ötször futottam neki, de akkor már olyan szintű keményítő adagot gyúrtam bele a lágy fondantba, hogy esküszöm attól fakult ki a színe is, mert hiszem, hogy sokkal erősebb narancssárgára színeztem. Nagyjából ez lehetett az oka az ellágyulásnak is, mert a fondant csak nyúlt és nyúlt, de a tortán maradni nem akart. Így jókora adag keményítő belegyúrása után - amitől persze kezdett kiszáradni - sikerült nem kevés idő alatt felimádkoznom a mintát a tortára. Nos, a 2. óra után már nem számoltam mennyi ideje is. Alvás most sem volt, bár esküvői tortáknál ez nálam már szinte menetrendszerű, pedig nagyon szerettem volna ígéretemhez híven néhány órácskát megpihenni. Na, talán majd a következőnél.

A kérés az volt hogy középen damaszt minta legyen, alul pedig narancssárga csíkok, valamint a virágok. Szeretem az ilyen tortákat. A tetejére került utólag egy dísz is. Alul csokis mascarpone, középen málnás mascarpone, felül pedig friss citromos töltelék rejtőzött. Szerintem jó kombó volt.

A torta végül elkészült és volt súlya. Emlékszem a vőlegény picit megrogyott alatta, de valószínű csak nem számított rá, hogy ennyire súlyos egyéniség. Kétségtelen, volt benne cucc bőven. Kaptam is képeket, amit nagyon köszönök, így láthattam végleges formájában is a tortát.

Zsuzsi, Gergő, megtiszteltetek azzal, hogy én készíthettem el a tortátokat, és sok boldogságot kívánok Nektek a jövőben.

És miután a tortát leadtam, még mindig tombolt a késő nyári varázslatos hangulat és a kellemes fáradsággal telt sétálgatós szombat. Jól emlékszem...

Lehetne ez akár egy film címe is, de most inkább ezé a tortáé.

Patriknak, immáron sokadik szülinapjára készítettem ezt a tortát, anyukája által hozott kép alapján. Tavaly Sam a tűzoltóés Mickey egér, idén a pókmanus volt a menő.

A fej cukorlapból készült, színre fújva.

Akkor még hálát adtam az égnek, hogy nem kellett figurában megcsinálnom Pókembert.
.....
Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan bizony kell.... de ez már egy másik hősi történet lesz.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Nem könnyű két ennyire eltérő témát egy tortán megjeleníteni. Pláne, hogy az egyik csajos, a másik meg fiús. De nincs mit tenni, ha ez a kívánság. Ezeket szoktuk öszvér tortáknak hívni és bár igencsak megszenvedtem vele, azért mindezt nem egyedül tettem és korántsem keserűen.

Hanem két jó baráttal, akikért bármikor tűzbe mennék. Történt ugyanis, hogy éppen ezt a tortát csináltam, amikor egymás kezébe adták a kilincset az én örök tortás barátaim.

Igazi közös projekt lett ez végül, mindenki tett egy kicsit hozzá. Mondhatnám, hogy nekem semmi dolgom nem volt, de azért ez így nem teljesen igaz. Mindenesetre nemcsak nagy segítség voltak ők, hanem gazdagabb is lettem jó pár küszöbszaggatóan vidám pillanattal. Na meg felejthetetlen történetekkel és szállóigékkel.

Látni, ahogy a konyhámban szorgoskodik az egyik legzseniálisabb airbrush-tortás guru, akin még akkor is kiül az élvezet, ha csak szimplán kétféle színre kell fújni egy tortát - amit egyébként ugyanolyan tudományos precizitással valósít meg, mint bármilyen más bonyolult mintát - felejthetetlen élmény. Mint ahogy az is, amikor gyors mozdulatokkal leszegi, mert ugye "szegni mindig kell Cicalány"! Nos, igen! Tudom! A szegés fontos!

Na de az is éppen olyan megfizethetetlen élmény, hogy utána a másik legzseniálisabb airbrush-tortás guru próbál meg velem együtt valamilyen elfogadható Pókembert csinálni, mindezt hajnaltájt. Nos! Az teljes őszinteséggel megállapítható, hogy a Pókember figura nem az erőssége egyikünknek sem! Ellenben könnyesre röhögtük magunkat a készítése közben. Amikor egy emberként próbálunk összetákolni egy beazonosítható Pókembert. Amikor felváltva igyekszünk egyszer a fejhez, egyszer pedig a testhez hozzá rakni valamit magunkból, hátha kettőnk aprócska figurális tudása összeadva kiad egy felismerhető pókmanust. Ebből kifolyólag pedig hihetetlen komikussá tud válni egy ilyen helyzet.

Végül pedig ez lett belőle.

Nem mondom, hogy életünk legjobb Pókembere. De mi igazán mindent megtettünk az ügy érdekében. Persze megmutattam a tortáról készült képet D-nek, egy a témában igencsak szakavatottnak számító embernek is, és aki végül csak ennyit mondott: "hát... a Pókember egy nagyon nehéz figura". Én pedig abszolút tudtam ezzel a mondattal azonosulni.

A Jégvarázs része már nem volt ennyire bonyolult, Olaf igen jól megy már és jóval egyszerűbb is. Próbáltam úgy kitalálni a tortát, hogy a fele tényleg arról az ünnepeltről szóljon, akinek készült. Ezért került fel középre a "paraván", ami egyik oldalt jéghegyet, a másik oldalt pedig háztömböket prezentál. És mivel Olaf mellé adott volt a hópehely, mindenképpen jó ötletnek bizonyult a pók fújása a másik oldalra, ami igen hirtelen jött. Konkrétan álltunk a torta fölött ketten, szokatlan nagy csönd közepette. Majd megszólaltam: "Olyan üres ez így!"És szinte ezzel egy időben Anita: "Úgy fújnék rá egy pókot!"

És fújt! Pitymallat közepette! Ennyi!

Ez a torta így egyáltalán nem jött volna létre, ha nincs az én drága jó barátom Anita és Cicafiú. Benne rejlik a közös munkánk, és az emlékek sokasága.

Köszönet a felejthetetlen élményekért, köszönet, hogy vagytok újra és még mindig, remélem örökké!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Tildának készült, akinek nagy kedvence Celestia póni az Én Kicsi Pónim meséből. Az én nagy örömömre.

Persze mondhatnám, hogy teljesen mindegy milyen póniról beszélünk, egyik sem egyszerű. De ennek a példánynak itt szárnya is van, szarva is van, sok színű sörénye, na meg igazság szerint kellet volna rá egy áttetsző palást is, de azért kérem..... varázsolni nem tudok.

Mindentől függetlenül örömmel készítettem, hiszen Tilda nagyon fontos kis szülinapos számomra, mivel két testvérének is jómagam készíthettem a tortáját. Neki készült egyébként a fodros-bodros Jégvarázsos is. Mert hát egy igazi kis hölgynek két torta dukál. Azért a pónik kíméljenek a jövőben ha lehet. legalább egy darabig.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Tavaly feltettem a lécet a Panna keresztlányomnak készített Gorjuss tortával és már akkor tudtam, hogy fel kell kötnöm a gatyámat a következő évben. Szerencsére a gyermek kitalálja helyettem - még ha nem is tudatosan - hogy milyen is lesz a következő torta témája. A témával nem is volt gond, de a megvalósítás... nos okozott némi álmatlan éjszakát.

Aki rendszeresen olvas, vagy kicsit is ismer, az tudja, hogy Pannácska az én múzsám, egyszersmind fejlődési iránymutatóm. Azóta készítek tortákat, amióta ő megszületett, vagyis most már 8 éve. Hihetetlen! És tavaly, amikor az első Gorjuss tortámat csináltam neki, akkor jöttem rá, hogy gyakorlatilag rajta mérhető az én fejlődésem. Évről évre próbálok neki olyan tortát csinálni, amit még soha, akár témában, akár technikában. Rajta tudok gyakorolni, bár ez korántsem jelenti azt, hogy teljes nyugalommal kezdek neki az ő tortájának. Gondolhatná mindenki, hogy családon belül marad, ha nem úgy sikerül semmi gond nem lesz belőle. De nálam ez pont ellenkezőleg van. Az ő tortáira mindig ráfeszülök, főként mert igyekszem valami újat, valami mást, jobbat alkotni, másrészt, mert egyszerűen nem engedhetem meg, hogy Neki ne legyen tökéletes a tortája. Persze némi idő távlatából minden tortáját már más szemmel nézem és már máshogy is csinálnám, de pont ez a lényeg. Ezeken látom a változást, hogy mi az amit már jobban csinálok, vagy amin még javítanom kell.

Idén viszonylag már korán eldőlt, hogy a téma Panna kedvenc meséje, az "Így neveld a sárkányod" lesz. Csak azt nem tudtam milyen formában. Elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy mi lenne ha 3D formatortát csinálnék, annak ellenére, hogy ez minden elvem ellen szólt. Nem tartom jó ötletnek gyerekeknek formatortát csinálni, hiszen végig kell nézniük, ahogy kedvenc figurájukat felvágják. De elkapott a gépszíj és mivel a formatorta amúgy is nagy mumus nekem, gondoltam lépjük át önnön magunk korlátait, elvégre Panna is már 8 éves.

Így elkezdtem kutakodni a főszereplő sárkány, Fogatlan után a tortás oldalakon. Viszont a legtöbb torta amit találtam ebben a témában minden volt, csak nem forma. Találtam én figurában, tortára ráfestve, mindenhogyan, de 3D-ben nemigen, vagy csak olyat ami nekem sem tetszett igazán. De nem is ezzel volt nekem a gondom. A világon akkor lettem volna a legboldogabb, ha találok esetleg olyan fázisfotókat, amik azt mutatják, mégis hogyan faragjam meg, hogy abból egy Éj fúria kerekedjen. Hát nem találtam. Így konzultáltam tortás barátaimmal, majd Cicafiú instrukciói alapján egy betöltött szögletes tortából indultam ki. Papírlapra rajzoltam egy ovális kört a testéhez és egy kígyó formájú fejet. Mondom, induljunk ki ebből aztán majd lesz valami. Persze csodás lett volna, ha esetleg ülő sárkányt tudtam volna csinálni kiterjesztett szárnnyal és nem hasalót, de hát hiába tervezek, nem én végzek. Vagyis utópisztikus elgondolásom, hogy azon a héten csak Panna tortájával fogok foglalkozni, hamar elillant, bejött még 2 másik torta is. Így fájó szívvel, de maradtam a hasaló sárkánynál. A lefaragott részekkel pótoltam ki a farkát, illetve magasítottam a hátát és a fejét, majd leburkoltam fekete fondival. Őszintén szólva semmi jót nem láttam még akkor benne. A következő kihívás a szárnya volt, próbáltam valami legyező formát kivágni és merevítést tenni rá. Igazából utólag csak az a bajom vele, hogy olyan élettelenül fekszik rajta, mint valami pokróc.

Utána viszont már ment, mint a karika csapás. Na jó ez így nem teljesen igaz, mert a szarvakkal elidőztem azért egy órácskát. A két elsővel! Forgattam én jobbra-balra, mindenfelé, de csak nem tetszett. Komolyan mondom, úgy nézett ki mint egy nyúl és egy macska hibridje. Fellöktem hát az éterbe a kis barátaimnak hajnaltájt, hátha ők meglátják mi vele a baj. Meg is kaptam nemsokára a választ, hogy kicsit hajlítsam félkör ívbe és fordítsam ferdén el. Nos! Mondtam már, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy ilyen barátaim vannak? Talán nem elégszer! Utolsó mozzanatként rákerültek a pikkelyek és a szemét is megcsináltam, majd pedig airbrush-sal megcsillantottam rajta egy kis fehér festéket. Ezért aztán külön dicséretben részesültem, ami igen jól esett.

Nos! A végeredmény a barátaim szerint pályafutásom eddigi legjobb tortája. Én úgy mondanám formatortában biztosan. És a többi reakció....?

A családból senki nem tudta milyen tortával készülök, a legnagyobb titokban tartottam. Nővérem egészen véletlenül tudta meg idő előtt, épp a telefonomban nézegette a képeket már a családi zsúron, amikor tovább lapozott és meglátta a fotókat róla. Már csak arra lettem figyelmes, amikor ezt mondta: "Te ezt csináltad??? Ez k...va jó lett!!!! Nem tagadom, hogy dagadt a májam!

Amikor Panna meglátta a kezemben és a szája elé kapott, az minden fáradságot megért. Boldog voltam, hogy boldog és örül és tetszik neki. Majd amikor később meglátta a kést a kezemben, minden fellelhető mécses eltört a lelkében. Majd az enyémben is. Sírva magyaráztam neki, hogy ez csak egy torta és ne fájjon érte a szíve, amit persze mondtam magamnak is. Nem evett belőle, érthető módon, gyermeki lelke nem készült fel erre a traumára, amit akárhogy is de én okoztam neki.. Így hát megfogadtam, nem csinálok neki többé formatortát, vagy legalábbis amíg nincs felkészülve erre. És óva intenék mindenkit ettől!

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Katicabogár és Feke Macska - számomra teljesen ismeretlen rajzfilm, teljesen ismeretlen szereplői tortára, azaz cukorlapra festve...

Régi jó ismerősöm keresett meg újfent egy tortával kapcsolatban. Tavaly neki, illetve kislányának készítettem a vajkrémes Elza tortát. Idén egy másik mesével talált meg.

Komolyan, még csak hírből sem hallottam erről a meséről, mindenesetre a színvilága nagyon tetszett.

A feketét minden formában szereretem, pirossal kombinálva pedig egyenesen imádom.

Figurába nem mertem bevállalni a két szereplőt, így úgy döntöttem, hogy megfestem őket, méghozzá airbrush-sal. Eredetileg az volt a tervem, hogy a festés után körbevágom a figurákat, majd felállítom a torta oldalára. De a cukorlap csak nem akart keményre száradni és ahogy odaállítottam a torta oldalára, lefittyent a felső része.... nos.... még mindig a tortáról beszélek ám :D

Így improvizálnom kellett és maradt a torta tetejére fektetett verzió, igaz, ebben az esetben jobb lett volna, ha nem vágom őket körbe, de akkora ez már megtörtént. Nos.... újfent tanultam valamit.

A festéstől picit féltem, hiszen Matuka óta nem fújtam képet, de próbáltam feleleveníteni minden airbrush tudományom, amit az én drága barátomtól, Cicafiútól tanultam. A végén csak megbirkóztam vele, és be kell valljam, tetszett az eredmény. A legjobban az árnyalást élveztem.

Szóval.... mondhatjuk, hogy elégedett vagyok. Nagyjából :)

Szintén tavaly készült torta, melyet szerettem, már csak a témájából kifolyólag is...

Lévén, hogy tortás barátaim Cicalánynak hívnak, testhez álló feladat volt ez a torta. Mindössze csak annyi volt a kérés, hogy legyen rajta egy cica figura és az oldalán is cicák. Kaptam egy képet, ami alapján dolgoztam, így valóban nem volt nehéz a feladat.

A cicát úgy találtam egy oldalon hosszas kutakodás után és annyira megtetszett amikor megláttam, hogy rögtön tudtam, ezt akarom megcsinálni.Olyan kis helyes lett!

Az oldalán lévő cicákat airbrush-sal fújtam saját készítésű sablon alapján. Egyszerű torta, de szerintem bájos lett. Szerettem már csak a színvilága miatt is

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

...vagy ahol legalábbis a boci, a paci, meg a bari él! Mindezt pedig a 2 éves Áronnak. Szintén em emlékezetes torta lett.

Áron anyukája keresett meg tortával kapcsolatban - meg még tavaly előtt - akiről kiderült, hogy egy régi ismerősöm párja, akit még zenész korszakomban ismertem meg. Akkor nem tudtam elvállalni a tortát, de idén sikerült megoldani még a távolság ellenére is.

Nem volt más dolgom, mint egy farmos tortát összehozni egy pacival, egy báránnyal és egy bocival. Na jó, meg 1-2 katicával. Igazán élveztem a dolgot, a boci geészen jól sikerült, a barit kifejezetten imádtam, a paci meg.... na jó a paci most ilyen lett. Az arányokat ne említsük... az nekem köztudottan nem megy :)

Na de... ahogy szoktam volt emlegetni oly sokszor, ez egy torta, amin bármi megtörténhet. Remélem, hogy Áronnak tetszett és élvezettel szedegette le az állatkákat, ahogy ez általában lenni szokott :)

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Egy évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy készítsek tortát a Dunaújvárosi Waldorf Iskola megnyitójára. Idén még nagyobb örömmel vállaltam el a dunaújvárosi Csigadombi Waldorf Óvoda megnyitójára kért torta elkészítését.

Már csak azért is, mert ez azt jelenti, hogy Dunaújvárosban is bővül a waldorf közösség és egyre nagyobb érdeklődés van az alternatív óvodák és iskolák iránt. És ez jó dolog. Ez az óvoda is a szülők összetartásával és kitartó kétkezi munkájával készült el, hogy aztán ünnepélyes keretek között megnyithassák az apróságoknak.

Ahogy tavaly, így most is nővérem kért fel a feladatra, hiszen keresztlányom, Pannácska után Ármin lépett be a waldorfosok közé. A téma tehát az óvoda, az ősz és persze a waldorf volt. Így maradtunk a pucér tortánál, hisz mi lehet ennél naturalisztikusabb. Az őszi témát egy kis őszi falevelekkel és makkokkal jelenítettem meg ami cukorból készült, a csiga pedig - szintén cukorból - az óvoda jelképe miatt került rá.

Az őszi hangulat miatt szórtam meg egy kis dióval, illetve akartam még fahéj rudakat is tenni rá, de a nagy sietségben teljesen megfeledkeztem róla.

Összességében elégedett voltam ezzel a tortával, végre sikerült úgy megcsinálnom, hogy arányosak legyenek a szintek. Igaz, a tölteléket kicsit túlzásba vittem, volta olyan réteg, ami dupla akkora volt mint a piskóta. Érdekes, hogy ez kívülről nem látszott, leginkább felvágás után kerekedett a szemem, amikor a malomkeréknyi szeleteket kiosztottam és a vendégek is felvont szemöldökkel méregették a méretes adagokat. Csoda, hogy volt tartása. Jól van na, hát biztosra mentem....

Szóval köszönet, hogy megcsinálhattam idén is, ezt is, én! Ráadásul ünnepélyes keretek közt én vághattam fel, így most ritka alkalmam egyike, hogy itt láthattok rólam képet.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Mert van elefántos dal és van elefántos torta. És mindjárt rögtön kettő is.....

Kétségtelen, hogy Filemon szerencsés gyermek. Egyrészt van egy különleges és szép neve, másrészt pedig rögtön két tortát is kapott 1 éves szülinapjára. Kellett egy, amit szétszedhet és kellett egy, amit a vendégek megehetnek.

Ha jól emlékszem, a figurás torta lett az övé. Bár pacsmagolós, szétszedős torta általában habos szokott lenni, ennél mindkettőt kifejezetten burkoltan kérték. A minta egy korábbi tortám volt, amit Bence keresztelőjére készítettem.

Imádtam csinálni, mert az elefánt eleve nem nehéz figura, másrészt olyan bájos tud lenni. S bár a kis zászlók igényeltek némi időt, azért élveztem.

Alapvetően nem csinálok kis, 8 szeletes tortákat, kivéve emelet tetejére. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az alapanyagokat fél adag miatt kell felbontani, ráadásul - a közhiedelemmel ellentétben - egyáltalán nem egyszerűbb és gyorsabb a kisebb torta elkészítése. A sütőt, a gépeket ugyanúgy be kell kapcsolni, a díszeket ugyanúgy meg kell rá csinálni mérettől független és a burkolása is sokkal macerásabb egy kisméretű tortának, mint egy nagyobbnak. De mivel rögtön kértek egy 12 szeletest is, így most eltekintettem ettől a kritériumtól.

Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!

Megy a gőzös.... vagy inkább az airbrush?

Fújtam a mocit és nagyon állat lett..... Szerintem!

Matukát is megfújtam - avagy sajnos nem tudom letenni a pisztolyt

Article 0

40 éve együtt

Minnie egér, ahogyan azt kell!

Vintage Roses - egy szelet szépség

Cili és Géza esküvői tortája - amikor a megrendelő hatással van a tortás ízlésére!

Viki és Márk tortája - gyorsan süssünk egy esküvőit!

Fodros-bodros Jégvarázs torta

Zsuzsi és Gergő tortája, egy szeptemberi narancsos damasztos üdeség

A Pókember hálójában

Pókmanus vs Olaf - amikor a kettősség mókás dolgokat szül

Celestia Póni

Így neveld a sárkányod - avagy Inspiráló Panna idei inspirációja

Miraculous - avagy Katicabogár és Feke Macska teret hódít

Cicák a köbön!

A farm ahol élünk!

Őszi torta a Csigadombi Waldorf Ovinak

Filemon elefántos tortái