Még tavaly áprilisban jött egy nagyon kedves felkérés keresztelőre, egyenesen Franciaországból. Először el sem hittem, hogy országokat ível át a blogom, de aztán kénytelen voltam... mert hamarosan azt is megtudtam mire mondtam szinte rögtön igent.
Gina egy nagyon kedves magyar lány, aki Franciaországban él 2 kisgyermekkel, köztük Melodyval, akinek nyáron tartották a keresztelőjét Budapesten. Gina levele amennyire derült égből jött, annyira le is kenyerezett, hiszen elmesélte, hogy követi a blogom, sőt Ő maga is nagy torta guru, mi több, néhány receptet már meg is sütött tőlem. Na itt olvadtam gyakorlatilag el. Persze hogy elvállaltam!
Konkrét elképzelései még nincsenek, szabad kezet is kapok, de mindenképpen le szeretné nyűgözni az ide látogató francia vendégeket, hogy lássák, "Pesten is van igazán szép és finom torta". (Ő írta!)
Nosza rajta, igent mondtam.
Aztán megkaptam az első instrukciókat, amik végül is elég konkrétak voltak, leginkább az ízére vonatkozóan. Emeletes, marcipánnal burkolt (itt kezdett felszaladni a homlokom) nem túl édes, körtés ízű torta, körte darabokkal, (futott utána szemöldököm is) mandulás piskótába töltve, na meg egy réteg sós karamella (és már a szemem is dülledt) És ez csak a belső volt.
Kinézetre elegáns mint inkább babás, mellőzve a vallási szimbólumokat, púder rózsaszín külső, virág legyen - de ne rózsa, viszont a bazsarózsa jöhet. Meg az orgona is. Több színben. Na itt kellett pár nap, amíg megemésztettem a dolgokat.
Először is, már egyáltalán nem burkolok marcipánnal, bár ez a legkevesebb. A magvas piskóta az, amivel világ életemben küzdöttem: sose sikerült, vagy száraz lett, vagy bodag. Aztán azon gondolkoztam, honnan veszek nyár közepén igazán aromás, intenzív ízű körtét, amit a sós karamellával elképzelni sem tudtam, legalábbis akkor még nem. Meg is osztottam aggályaimat Ginával és próbáltam néhány javaslatot bedobni, de persze szinte csak azokhoz a dolgokhoz ragaszkodott, amikkel én hadi lábon álltam. Nem volt mit tenni!
Elkezdtem vadul próba piskótákat gyártani mandulával és hajtottam a körtés ízű krémeket. Bár azt továbbra sem tudtam honnan lesz nekem aromás, intenzív körtém nyár közepén.
És mivel nem is találtam, a végső megoldás végül az lett, hogy az alap mascarpone krémbe kevertem kész körtepürét. Ehhez még adtam darabolt körtét is, bár szerintem ez kb. olyan volt, mint halottnak a csók, mert tényleg semmi íze nem volt. A számomra tökéletes mandulás piskótára pedig szinte az utolsó pillanatban bukkantam rá totál véletlenül, eredetileg diós változatban és mivel kóstoltam is... tudtam, ez lesz az én piskótám. Nem szeretem a hagyományos diós/mandulás felverteket, mert nekem fojtós. Mintha piskóta tekercset ennék. A kevert olajos tészták azért jók, mert bár tömörek, egyben szaftosak is és sokáig puha marad, na meg nem fulladok tőle. Ilyen magvas piskótát szerettem volna én is, de sehogy sem tudtam a megfelelő arányokat összehozni, mert a magvaknak is van zsiradék tartalmuk, ami egy eleve olajos tésztában csak még nehezebb lesz. És komolyan mondom, mindenki más tuti receptje nekem soha a büdös életben nem sikerült. NA de most..... végre megvan a számomra tökéletes arány. Igaz nem túl gazdaságos, mert rengeteg mag kell bele, de hát mindennek megvan az ára. Így ezt is kipiálhattam. Bevallom továbbá, hogy jómagam nem hittem a körte-sós karamell párosításban, de végül felül kellett bírálnom magam: kifejezetten jó a kettő együtt.
A kinézetét tekintve végül egy egyszerű, letisztult verzióban maradtunk bazsarózsával a tetején. A csipke most amolyan madeira-féle próbált volna lenni, amivel nem is lett volna gond, de szebben jött volna ki, ha halványabb a rózsaszín. A marcipán sajnos továbbra sem a barátom, fogalmam sincs régen hogyan tudtam vele dolgozni, de nyáron kifejezett átok, annyira izzad. Arról nem beszélve, hogy szerintem nem lehet olyan szép tiszta pasztell színeket elővarázsolni vele. Sokkal sötétebb lett, mint szerettem volna, ráadásul mivel van egy alap színe a marcipánnak, nekem még egy kicsit koszos érzetet is kelt.
Ez a torta számomra nagy tanulás volt, mind ízkombinációban, mind pedig recept tökéletesítés terén. Ráadásul borzalmasan izgultam egész végig, mert úgy éreztem, hogy meg kell felelnem. Ginának, mint lelkes olvasómnak és megrendelőmnek, valamint a francia vendégeknek, akiknek voltaképp nekem kellett megmutatni, hogy magyar honban is képesek finomat enni. Nem tudom végül ők pozitívan vélekedtek e a tortáról, de Gina visszajelzései alapján finom volt és olyan lett, amilyenre gondoltak. Na és mi volt a legfinomabb, na mi??? Hát a piskóta :D :D Szóval! Hívjatok ezentúl mandulás piskóta királynőnek :D Na jó ne! Csak egy kicsit!
Rendelj tortát, ahogyan Te szeretnéd! Információk és elérhetőségek ezen a linken!
